2011. május 13., péntek

:-)

Bossunk külföldön volt egy nagy nagy tudományos rendezvényen.
Felvételeket is készítettek. Olyan volt mint egy perzsavásár, sokféle nyelven beszéltek.
A magyar szekció felől többször felismertem az "anyád picsája" kifejezést.

Áginakos

Ági, köszönöm, hogy megleptél Velúrral. Igen rámosolyogtam, hiszen ő a főcsaládtag. Tudjátok egyszer láttam egy Chevy Chase filmet, s talán teljesen indokolatlanul röhögőgörcsöt kaptam, de olyan asztmás, befulladós, Ventolinbefújó keresőst! Mardellost!

Az egyik családhoz megérkezett egy nagy rakat balfasz, a sor végén egy nagy orrából szájából csulalógató óriási kutyával. Bemutatta sorban az összes családtagot, majd mikor a kutyához ért: Íme, családunk büszkesége, Takony!

Jóreggeltes

Kezdésnek bementem a Spárba reggeliért és rágóért. (ott eszembe jutott, hogy a napozószivacs otthonmaradt, visszamentem)
Kifizettem a cuccom, már az ajtónál jártam, mikor utánam óbégattak, hogy otthagytam a táskám... köfi!

A parkolóban beültem az autóba, nagygáz, késővanbazmeg, a kocsi hátraugrott vagy másfél métert, valami érzékcsalódás folytán úgy éreztem fel is emelkedett - automata s hátramenetben maradt köfi, hogy nem jött mögöttem senki és bringás sem

Ezekután elmentem befizetni a TV díjat, kiugrottam sebesen, kiesett az ölemből a telefon a betonra- felvettem, kurvanyád, - tessék - tolta elém a nő a papírt - elővettem egy tollat - nem kell aláírnod, mondta, mire én visszatoltam elé, hogy ja, de akkor azt is mondta, hogy azért az még a tiéd, tedd el.
Köfi.

Vissza az autóba, s azon gondolkodtam, hogyha így indulok biztos nincs e senkinek veszélyben az élete, vagy valamije, amíg célba nem érek...

Az, hogy még berohantam a tisztítóba és az ajtóra ki volt ragasztva - azonnal jövök! - az már nem is számít, egyáltalán nem számít.

Most lassan megveszem a második kapuccsinom, és várok, elinduljon az agyműködésem, ha egyáltalán bír.

2011. május 12., csütörtök

emlékezős

Zoli műhelye Anyáéknál volt, nagyon nagy volt az élet :-)

egyszer Anya kijött és közölte: gyerekek, ez mégsem járja - nyitva az ablak, rövid idő alatt 48 bébetűset számoltam össze.

ekkortájt volt, hogy éppen Béla volt nálunk Ági nem az a Béla, hanem a Szalai.

mi a kicsi Lauval a hintaágy körül sertepertéltünk, Béla benn e ült, Zoli is kóválygott. Egyszer csak átjött a szomszédból Katónéni ... Béla feltűnő udvariassággal köszöntötte keziccsókolommal, a hogyléte felől is érdeklődött ...

majd foga közt szűrve hozzámszólt: Mi van bazmeg nálatok forgatják a Jurassic parkot?

nyihaha

Tegnap este megkérdeztem pk-t

vacsoráztál már? mit?

répa volt bundában

részemről nyerítés, részéről leköcsögözés

Lau kommentje egykedvűen: téli étel

2011. május 11., szerda

aztán

ma még eszembe jutott az is, amikor általános iskolások voltunk

gyakorlati órán a gyakorlókertben Zoli alaposan megdobálta paradicsommal a tanárnőt.
Papát behivatták az iskolába, ott a tanárnő elmesélte neki, s javasolta, pofozza meg.
Papa mondta a tanárnőnek, miért nem pofozta meg magának, mert ő nem híve a késleltetett reakciónak, mert hogy venné az ki magát, hogy ő így néhány nap múlva hazamegy, pofonvágja, majd közli, hogy ezt a napokkal ezelőtti akcióért kaptad, kisfiam...
De azért mégis szólt valamit Zolinak, hogy meglegyen a pedagógia is, egy könnyítő kérdést feltett:
UGYE kisfiam véletlenül találtad el a tanítónénit?
Nem Apa. Direkt így akartam.

este

felhívtam pk-t

azt mondta: ne haragudj nyuszika, nem tudunk most beszélni, tárgyalok
én meg azt mondtam: na be ne szarjál már

és a feltörő röhögésére tettem rá a telefont.