szolgálati

bejegyzés, melynek nem az a lényege, hogy  kollégám soha meg nem öregedő öntudatos lánykákat külsejével is megszégyenítő aranyvirágnak nevezett - hanem az, hogy tegnap miután a fos anyagi helyzet végett mégiscsak visszatettem a polcra a hallovínes nagy narancssárga tökömet, a pénztártól egy kurvaéletbenehogymáreztse gondolattal visszamentem érte, s most reggel rávigyoroghattam, ahogy ott biggyeszkedik a teraszon a mindenkori helyén

pk pedig irdalan érzelmeket fektet a kapcsolatunkba, hogy mosolyt varázsoljon néha az arcomra, időnként sikerül is neki - de utána eszembe jut a hit, a hitvallás, egy olyan munkakör,  amelyben picsánrúgással járhat ha a vendég szobájába osonunk - az hogy mélyen hívőnek valljuk magunkat, s közben tök egyenesen szembemegyünk a tanítással, s meg is magyarázzuk magunknak, eme "segítségért" várunk köszönetet, pedig megvolt az, amikor a takaró felemelkedett, mert akkor te is kaptál valamit vagy mi - és megmagyarázod, hogy segítettél, de össze van itt kuszálva valami feleim, a segítségért cserébe nem kell lucskos bugyit varázsoltatni meg egyebeket, s ha már varászoltatjuk, nem kell segítségnem venni eme cselekményeket, hanem a mély hittel szembemenő több ízben és több területen elkövetett csalásnak - miközben a másik megvilágosodott mi hiányzik otthonról, de rájött, hogy hiába keresi másfelé ha egyszer otthon akarja érezni - miközben már bülbülszókkal körbe lett vonva, akaratok lettek leírva melyre nem igazán reagált -  tényleg gyenge volt

mely olyan típusú volt, hogy minden lehetséges pályán úgymind. kolligh. hitokt. anya és feleség - akármilyen kedves is a delikvens - hiteltelenné tette a tevékenységét

akármely posztról ki lenne rakva az események ismeretében

de én hallgatok

mert ennek nem ez a lényege - mindenki számoljon el a saját istenével

én az enyém elé takarosan állok - s nem azért mert elmagyarázom magamnak, hogy takarosan állhatok

hanem azért mert nem mászkáltam szembe mindennel, ami bizonyos életszeletekben etikus

húdemérgeslett végül ez a szolgálati közlemény - meg szomorú

s még s ezt tanuld meg, s tanulja meg mindenki ez itt a tanítás az én istenemé


"A szerelemről szóló  sima szavak könnyen folynak, mindig vevőre találnak
csábítóan csomagolva, csábítóan meztelenül, jó vadászterület a kalmároknak...

A sima szavak simán gurulnak egyik embertől a másikig, simogatják az ujjakat s az ajkakat

- s a lényeg feleim - !!

Adj nekem inkább kemény szócserepet, amely nem eladó
megkapaszkodunk benne, és tartani fogjuk magunkat, megsebzett ujjakkal, de együtt.


Na én ezt adom. Évek óta. S ezért van valami, ami soha nem volt a tiéd. S ami másé sem lesz. És nem is volt soha.

Éltessen

Isten, az enyémé Lánytestvér.
Az őszinteségé és a hűségé, nem pedig az ájtatos - közben pedig hazug csalásé - nem a hűtlenségé. Szeretnék Neked minden ehhez kapcsolódó jót kívánni.

Nagyon sok szeretettel: Csen