2011. október 29., szombat

Gyertyák

Érte égnek körülöttem.

A lányért, aki mindig belelátott a mókusos pólójába.




Nyúl, nyulak szaladgáltak körülöttem tegnap hazafelé... mit nyulak, nyúlcsordák - Te küldted őket elköszönni...
Ma talán már képes leszek sírni is, hogy kijöjjön belőlem ami fáj.
Tegnap csak csendes mosollyal néztem a nyulakat.


s jöjjön a közhely: csak az hal meg, akit elfelejtenek. élni fogsz.