hangnélkül, avagy értjük egymást faszikáim

a sarki spárból gyalogoltam haza az út közepén, jobbanmondva baktattam, pár méter hazáig... ugyanott szembejött egy gebe kifényezett, öntudatgóc cigánygyerek krákágyélos cipőben, azzal a kifelé fordulós jellegzetes defaszacsávó vagyok, le vagytok ti szarva magyarok járással. aztán mikor odaért, körbekacsázott, engem. dudorászva, foghegyről.
na aztán mikor végzett ezzel, a körözéssel, akkor ránézés nélkül napszemüvegben úriasszonyhoz méltóan kis résen, de jó messzire kiköptem balra.

tahó úriemberes

Van egy férfi. Úri.
Vagy mégsem?

Csak egy nő leszáll a bringáról a sarki benzinkútnál, hogy fúj a kerékbe levegőt.
Fogja félkézzel a biciklit, közben tekerné le a szelepsapkát, de nem igazán sikerül. Közben a kompresszor mellé család érkezik, mord férfi, fáradt televanafasza asszony is kiszáll, gyerekek a hátsó ülésen.
Tekerd le a szelepsapkát - mordul az ember az asszonyra - majd bámulja, hogy én nem tudom letekerni a bringáról az enyémet, + tartom a bringát, a + gombot, amivel a levegőt fújja a szerkentyű már el sem érem.
Tekerd már le hallod???? Mordul randábban az asszonyra, majd leguggol, s letekeri az én bringámról, majd a gombot is nyomja.
Elnézést kérően nézek a feleségére, majd megköszönöm a segítséget többször is, és elhúzok onnan víz irányába, ahol majd a pofám égése is hűl. Az enyémé.