papás

azt mondtam neki valamire:

az isten bassza meg!
mire ő: ezt mondhatod, de soha ne káromkodj


:-)

Te

édes nagy bozontos farkaskutya... ezerszer láttalak az ősz szakállas gazdáddal. Láttalak mellette baktatni, láttalak vele virágágyásban aludni, bolt előtt várni, földönfekvő részeg gazdához ha közelített valaki, csúnyán morogni. és a gazdád a majszos szakállas bácsi - aki inkább nem evett csak szájkosarat tudjon neked venni mert muszáj volt - amit végül sosem tett Rád - mert hőség van s tudj rendesen lihegni - a bácsi ezért pár nap elzárást is kapott - de akkor sem kínzott vele - ahogy megosztottátok a kis kiturkált kajátokat - mindig szeretettel - sajnálattal néztelek benneteket. reggel a bácsi talán a szokásosnál is vérerebb szemmel nézett - s megkérdeztem tőle hol hagyott? azt válaszolta - meghaltál - hogy ástál magadnak egy gödröt, belefekdütél, s meghaltál, te meghaltál s hogy ő ebbe beledöglik - és akkor elkezdtünk sírni...és most is rád gondolok - és nagyon sajnálom, hogy nem láthatjátok többet egymást

a haláloddal is jót tettél - egy másik menhelyi kutyusnak, akit a bácsi választani fog, hogy ne legyen olyan magányos

de Téged akkor szeretni fogunk, s mindig könnyes szemmel fogok Rád gondolni

Jobbak vagytok Ti soksok embernél

Szia Farkaskutya - tudod én vagyok az, aki ha ácsorogtatok, mindig odament, s félve megsimította a fejedet.

:-(

Sírtatok már  a posta előtt öreg majszos csavargó vállát ölelve mert meghalt a kutyája?
Én igen. Ma reggel.

mégis büszke vagyok

a lakótársaim nagyrészére, úgy értsd városszinten

szóval az úgy volt, hogy megérkeztünk a színház elő a parkolóba, ahol várt minket két házaspár ... Blue a fekete ruhában szálltam ki, arany-zöld  papuccsal, zöld fülbevalóval, s gengsztermód lenyalt, arcból is hátrazselézett hajjal...lazaságomhoz szokott Tné mikor kisebbre csukta a száját megkérdezte: Oszt" a Zuradnak hány napi munkája a mai külsőd? DDD mondtam néki, nem úgy van az fasszonyság, - és meséltem neki Blue A4-es borítékjairól :-)
Azután a színházkapuban polgármesterünk lecsókolta az általa jól ismert házaspár két tagját, én derékmeghajtásos kézcsókot kaptam... de ebben a pillanatban a két asszony ordított: nyugi, régebben nekün k is kezet csókolt, már csak ez jut :-)  itt aztán a másik asszony egy viccet megeresztett arról az emberről, aki nem volt hajlandó kezet csókolni a Pápának mert azt mondta, ő csak annak csókol kezet akit meg is basz.
Utána Tné férje a felhalmozott nézőknek szánt kb. 1000 db fehér takaróra bökött: Kérek a hölgyeknek három takarót. Fehéret, ha lehetne D.
Ezután már csak a Kiscsennél kb. 4-5 évvel fiatalabb kis jegyszedő srác bámult a pofámba, hogyaszonnya: de édes vagy... (pedig még meg sem nyaltál fiam, leülhetsz-ezt itt csak elmosolyogtam) PK ezen a ponton dermedt le, hogy előrébb kellett tolni.
Az Experidance-nek sikerült minden másodperc figyelmem lekötni, még amikor elkezdett esni akkor is... de után felgyúlt az ég, dörgött villámlott, tehát megkérték azt az ezer nézőtt, finoman volnuljon el. Kezdem pánikolni az esetleg kitörő pániktól, de itt jött a büszkeség: a kitörő viharban városunk ezre úgy vonult le, olyan csendes kacarászással és mosollyal a zuhogásban, hogy még csak egymáshoz sem ért senki.
Büszke vagyok, na.
Ezek után vastagkolbászért kezdtem el jajveszékelni, mivel a közeli egységben nem volt (milyen hely is az?) akkor Gy. elment az éjjelnappaliba kolbászért, T. a pékség ablakát verte be és hozta a langyos kenyeret :-) szóval eltöltöttük az időt hajnalig ....a kis feketében, lilahagymával :-)