édes nagy bozontos farkaskutya... ezerszer láttalak az ősz szakállas gazdáddal. Láttalak mellette baktatni, láttalak vele virágágyásban aludni, bolt előtt várni, földönfekvő részeg gazdához ha közelített valaki, csúnyán morogni. és a gazdád a majszos szakállas bácsi - aki inkább nem evett csak szájkosarat tudjon neked venni mert muszáj volt - amit végül sosem tett Rád - mert hőség van s tudj rendesen lihegni - a bácsi ezért pár nap elzárást is kapott - de akkor sem kínzott vele - ahogy megosztottátok a kis kiturkált kajátokat - mindig szeretettel - sajnálattal néztelek benneteket. reggel a bácsi talán a szokásosnál is vérerebb szemmel nézett - s megkérdeztem tőle hol hagyott? azt válaszolta - meghaltál - hogy ástál magadnak egy gödröt, belefekdütél, s meghaltál, te meghaltál s hogy ő ebbe beledöglik - és akkor elkezdtünk sírni...és most is rád gondolok - és nagyon sajnálom, hogy nem láthatjátok többet egymást
a haláloddal is jót tettél - egy másik menhelyi kutyusnak, akit a bácsi választani fog, hogy ne legyen olyan magányos
de Téged akkor szeretni fogunk, s mindig könnyes szemmel fogok Rád gondolni
Jobbak vagytok Ti soksok embernél
Szia Farkaskutya - tudod én vagyok az, aki ha ácsorogtatok, mindig odament, s félve megsimította a fejedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése