Fekszik. 6. év. 6. Ennyi van köztünk. Én edzésről. Fitten. Tudom, hogy utána enni megyek ...mosolyogni ....olvasni....beszélni... élni.
Ő...Ő meg sárga. Csontváz. Öreg néni lett. Fog nélkül. Fáj mindene. Mozogni rég nem bír. Már beszélni sem. Tegnap még örült nekem, ma már nem ismert meg. A haldokló Apám huszártisztnek tűnne mellette ha élne még. Megeszi. Megette a halál. Int, vegyük le a takarót. Kicsi kis madár. Csak a hasa... igen, látszik benne a daganat baszdmeg, látszik az ágy melletti székről. Akkora, hogy látszik. Kedvem lenne belevágni. Ököllel. De nem lehet, mert neki fájna. Ha azt kérné, lőjön le aki szeret, gondolkodás nélkül megtenném bármi történne utána. Menj békével, könyörgöm, menekülj innen. Engedjenek már át. Szeretlek. Tudod Te megbeszéltük a szemünkkel. Hetek óta beszéljük. De nem sírunk. Azt megtiltottad, az a vesztesek dolga. De most már szólni sem tudsz, sírok mint az állat. Vesztes vagyok. Kurva nagy. Menj. Ölelem a Mieinket. Viszlát Ági!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése