udvarias

Gyomán mivel a járdán nem volt senki, kiugrottam az autóból, s berohantam a lottózóba: jónapotkívánok valaki meg tudná mondani hol van a Berzsenyi utca?

szőrös ember kicsoszog, s felveszi a fal mellől a bringát: elvigyelek????

papás

Papa:

bevonulnak ezek a politikájukkal kérlek mindehová - a női wécétől az állatkertig.




Majd pedig Kiscsennek címezve:   Drága lánykám - az új körmeiddel simán be tudtál kanyarodni a sarkon?
Igen, viszonylag könnyen Papa. Tudod, ha nem ment volna, reszelek le belőle.

karácsonyí áhítat

karácsonyi áhítat és a biztonsági őrrel való kommunikálás pedig folytatódott hétvégén...

először is egy akciós mikulásvirág megvásárlásával ... amikor kivettem a celofánból a virág tövénél fogva, kijött gyökerestől a cserépből, beborítva a konyhát földdel, meg hát a körmeim alját is... újra betömögettem a cserépbe földestől, kis káromkodás, takarítás, s indulhattam is masszázsra.

másnap már jobban lógott, mint egy kókadt fasz ... elindultam hát virágföldért...gondoltam lesz kis zacskóban, a harmadik helyen, a pennyben volt, húszliteres. nagy levegőt vettem, s felhajítottam a pénztári szalagra, s már ott is volt a múltkori biztiőr, röhögve, hogyaszonnya: na most hogylesz keziccsókolom? se kocsi, se kosár, meg gondolom nehéz és én viszem ki? :-)  nem, nem, ezt most azértis én viszem ki... és kivittem, amikor felmértem, hogy a jobb oldali ülésre nehéz lesz bedobnom, hát a vezető ülésre tettem, majd pedig ráültem.  talpig illetve combig kis feketében :-) úgy éreztem magam lányok, mintha kamiont vezetnék.

pedig dehogy.

holdviola

tavaly tél elején kaptam valamikor pk-tól (miután egyszer Kiscsennel rávisítottunk, hogy milyen gyönyörűséges)  - ma reggel nem rádiót kapcsoltam az autóban, hanem cd-t, s hosszú idő után ez szólt

http://www.youtube.com/watch?v=D2RfS072rxU&feature=related


a dolgok mindig a helyükre kerülnek gyerekek. minden, és mindenki, oda ahová tényleg való.

( a szivárvány örömet okoz - de pont olyan hamar eltűnik. ) mint ahogy minden sírásnak vége szakad egyszer.

s minden görénységnek.

és

nem tudom, ez még a tegnapihoz tartozik e vagy már mai

reggel PK feljön a kutyaetetés után, majd  érdeklődik félhétvannyuszika és te már négykézláb törölgetsz? tiszta udvar rendes ház morrantam oda, majd megkérdeztem mintegy mellesleg - mikor értél haza éjjel? 11 felé - együtt vacsoráztunk nem emlékszel? :-)   hát nem.

hát

elmesélem nektek a tegnapi igen figyelmes napomból néhány részletet

reggel ... letettem a kezemből a hajpuhítós spayt persze fújás után, látom kék - nebazd kék? az a hasonló flakonban lévő fertőtlenítő, a hajspray rózsaszín - befújtam hát azzal is (legalább tuti nem leszel ma tetves - by Blue)

ebéd után hazarohantam tusolni, átöltözni - a délutáni pisilésnél derült ki, hogy a bugyis csipkeoldala került a seggembe, a pamutbetétes rész a derekamra - bravo

késő délután többek között a Penny Marketben brillíroztam. Telepakoltam a piros gurulós kosarat (mert a kocsibadugni miért is lett volna nálam százas?) befőttel...miközben csak tejért mentem, táska nélkül. A pénztárosnő már figyelmeztetett, hogy a piroskosarat nem vihetem ki az üzletből...kedves, bolondokhoz szóló hangon nyugtattam meg, hogy majd megoldom... fizettem, és elhúztam a kosarat a kijáratig, majd "valamit"  letéve a pakolós pultra, megejtő mosollyal érdeklődtem a biztonsági őrtől nem vihetném e ki MÉGIS a kosarat... azt mondta, legnagyobb bánatára nem ... mondtam, akkor legyen kedves ittmaradni, míg az egyik részt kicipelem, őrizze a másikat, míg kiszaladok az autóhoz...itt villant néki a fény, s azt mondta, nézze kedves, kikísérem a kocsijához, s majd én visszahozom a kosarat, mondtam, kiváló a megoldás, tetszik, mehetünk... kimentünk, bepakoltam, majd elkezdtem visítani, hogy mostmeg akkor hol a kocsikulcs??? röhögve szólt, hogy az ülésre dobtam, az üvegek alatt nézzem meg... a kedvességéért cserébe meghallgattam nbéhány történetet, hogy ő mikor hol, s mit felejtett, meg még egy katonaságit is, közben visszavitTÜK a kosarat az üzletbe... és milyen jól is tettük - hiszen amíg én a biztonság őrével csavegtem, addig az én szép piros pénztárcám végig a pakolóspulton árválkodott, ő volt az a valami amit távozás előtt odatettem :-) tehát itt jött még néhány vicces történet az őrtől

majd úgy gondoltam, hogy talán aznap már nem csinálok semmit, hacsak tévénézés közben el nem baszom még a távirányítót is, esetleg a tévét.

lépcsőn

haladunk le, hátam mögött néhány fokkal a Papa
mögöttem még valaki - aki egyfolytában óbégat egy telefonba - derül ki, mikor azt mondja: most leteszem, mert sűrűsödünk a lépcsőn és alig férek el

hátrapillantok megrovó képpel, jézusmáriaszentjózsef, a valaga meg akkora mint egy dupla ólajtó

méghátrébbpillantok, Apám lehajtott fejjel nyüsszög, a röhögés rázza, ránézek, s elvigyorodom

ez a szép a vérvonalban gyerekek, egyáltalán nem kellett semmit szólni akkor