Menekülj!

Fekszik. 6. év. 6. Ennyi van köztünk. Én edzésről. Fitten. Tudom, hogy utána enni megyek ...mosolyogni ....olvasni....beszélni... élni.

Ő...Ő meg sárga. Csontváz. Öreg néni lett. Fog nélkül. Fáj mindene. Mozogni rég nem bír. Már beszélni sem. Tegnap még örült nekem, ma már nem ismert meg. A haldokló Apám huszártisztnek tűnne mellette ha élne még. Megeszi. Megette a halál. Int, vegyük le a takarót. Kicsi  kis  madár. Csak a hasa... igen, látszik benne a daganat baszdmeg, látszik az ágy melletti székről. Akkora, hogy látszik. Kedvem lenne belevágni. Ököllel. De nem lehet, mert  neki fájna. Ha azt kérné, lőjön le aki  szeret, gondolkodás nélkül megtenném bármi történne utána. Menj békével, könyörgöm, menekülj innen. Engedjenek már át. Szeretlek. Tudod Te megbeszéltük a szemünkkel. Hetek óta beszéljük. De nem sírunk. Azt megtiltottad, az a vesztesek dolga. De most már szólni sem tudsz, sírok mint az állat. Vesztes vagyok. Kurva nagy. Menj. Ölelem a Mieinket. Viszlát Ági!

Építkezős...

Az volt már, hogy vettünk egy házat, s szétrobbantottuk, s hosszú szívatgatás után csak alakult az udvarának a lomtalanítása, merthogy az udvarban az Előzők állam az államban módjára mindenféle rozsdás kerítéseket húztak ki, és kértem az embereket, hogy tüntessék el a vasakat a szemem elől, s mikor visszamentem egy szép délutánon, megláttam, hogy hiányzik a pinceajtó is, amit okosan elvittek leadni a méhbe. EEEmberek hol a pinceajtó? Hát nem azt mondta csókolom, hogy elvihetjük a vasakat????

hangnélkül, avagy értjük egymást faszikáim

a sarki spárból gyalogoltam haza az út közepén, jobbanmondva baktattam, pár méter hazáig... ugyanott szembejött egy gebe kifényezett, öntudatgóc cigánygyerek krákágyélos cipőben, azzal a kifelé fordulós jellegzetes defaszacsávó vagyok, le vagytok ti szarva magyarok járással. aztán mikor odaért, körbekacsázott, engem. dudorászva, foghegyről.
na aztán mikor végzett ezzel, a körözéssel, akkor ránézés nélkül napszemüvegben úriasszonyhoz méltóan kis résen, de jó messzire kiköptem balra.

tahó úriemberes

Van egy férfi. Úri.
Vagy mégsem?

Csak egy nő leszáll a bringáról a sarki benzinkútnál, hogy fúj a kerékbe levegőt.
Fogja félkézzel a biciklit, közben tekerné le a szelepsapkát, de nem igazán sikerül. Közben a kompresszor mellé család érkezik, mord férfi, fáradt televanafasza asszony is kiszáll, gyerekek a hátsó ülésen.
Tekerd le a szelepsapkát - mordul az ember az asszonyra - majd bámulja, hogy én nem tudom letekerni a bringáról az enyémet, + tartom a bringát, a + gombot, amivel a levegőt fújja a szerkentyű már el sem érem.
Tekerd már le hallod???? Mordul randábban az asszonyra, majd leguggol, s letekeri az én bringámról, majd a gombot is nyomja.
Elnézést kérően nézek a feleségére, majd megköszönöm a segítséget többször is, és elhúzok onnan víz irányába, ahol majd a pofám égése is hűl. Az enyémé.

ami

miatt pedig nemrég sírtam

Kiscsen az éjjeléről


" akkor a bácsika egy utolsó nagy levegőt vett, hosszú kihagyás után, tudod nem spontán, hanem úgy erővel és meghalt... megsimítottam, azt mondtam neki: csókolom! - és kinyitottam az ablakot, hogy ki tudjon szállni rajta a lelke."

tegnap esti

...én megint szalmaözvegy...filmet nézek, csörög a telefonom...pk...visszahívlak azonnal...egy óra múlva sikerült

- mit szorgoskodtál a kis manólábaddal egy óra hosszat ?
- hát...öööőőő felmentem, meg lejöttem, meg vártam hogy reklám legyen, meg..a faszom.
- egy óra hosszat? :-) felmentél meg lejöttél? meg a faszod nyuszika?
- azt azt.

állatos

...és ahogy sétáltunk haza Anyáéktól,  megetettem sütivel a kétlábon komótos öregember módjára ballagó varjút .... hazavisszük - közöltem pk-val, aki már csak darvadtan röhögött, viszont nem engedte megfogni varjúbácsit.
utána megláttam a negyedik lábátsoseteszile kis vörös kutyát, neki odaadtam azt a kaját, amit Anya Velúrnak csomagolt - Velúr biztos szívesen adná felkiáltással.

Ma reggel pedig kinéztem Velúrra mint minden reggel első cselekmény - s ott van Oszkát felkiáltással konstatáltam, hogy a szomszéd öthónapos vizslájának, aki már kb. 20 cm-rel magasabb Velúrnál - mégiscsak sikerült kiásni a kerítés alját (mondtam neki tegnap reggel Oszkár ne ássál, mert ha meglátja a gazdid, meglátod nagybalhé lesz) de hát ha egyszer átvágyott hozzánk :-)

Beszédes jel volt, hogy az addig rohangáló ugráló kutyus amikor megérkezett érte a gazdája, lehasalt, s az összes karmával kapaszkodott, a néni úgy húzta haza a nyakörvénél.

pk megkérte, hogy ne bántsa érte, mert ez ösztönös ...

de mint tudjuk pk amikor leszidom Velúrt a nagy sárosmancsos ugrálásokért, külön magyarázattal szolgál:

"nem neveletlen egyáltalán a kutyánk, csak az átlagosnál több időt szeret két lábon tölteni"

Oszkár meg ha jól láttam, inkább nálunk szeretne lakni ...